Az elkövetkezendő néhány hírlevélben, a megszokottól eltérően, egy cikket szeretnénk megosztani Önnel több részletben. 

A cikk Steffen Lucas tollából jelent meg, aki a NIVUS termékmenedzsere, és a szenny- és ivóvíz méréstechnika elismert szakembere nemzetközi viszonylatban is.

Mérés – mielőtt megérkezik az árvíz! - 1. rész

Az árvíz manapság sokkal többet jelent a medrükből kilépett folyóknál és elöntött területeknél. Az árvíz akut veszélyt jelent az életre és az értékekre is.

A lakott és művelt területek folyamatos növekedésével egyre több esővízvisszatartó rendszerre van szükség. Ezek, az utóbbi években megfigyelhető módon, tartós csapadékeseményeknél hamar elérik teljesítőképességük határait. Ha ez bekövetkezik, akkor máris árvíz alakulhat ki, mivel a csapadékvíz közvetlenül egy felszíni befogadó vízfolyásba jut. 

A környezetünkben zajló változások által világossá vált, hogy az árvízesemények várható alakulásáról és hatásairól rendelkezésre álló statisztikák egyre kevésbé helytállóak. A mai hidraulikai modellek alapvetően történelmi adatokon és feltevéseken alapulnak, és folyamatos kiigazításra szorulnak a valós mérési eredmények alapján. Ahhoz, hogy a hidraulikai rendszereket összességében megítélhessük, fontos, hogy rendelkezésünkre álljanak az árvízi időszakok minden részterületének mérési adatai, valamint a normál szárazidei időszakok mérési adatai. Az alábbi adatok érdekesek az összesített áttekintéshez:

• Felszíni vizek és vízfolyások vízszintje és lefolyása
• Talajvízszint
• Csapadékintenzitás és annak időbeli alakulása
• Áramlási mennyiségek és csatornakihasználás egyesített és csapadékvíz elvezető csatornákban
• Kibocsátott és továbbított mennyiségek esővízkezelő műtárgyakban

A mérési adatok rögzítése mellett azok egyszerű továbbítása is szükséges a kiértékeléshez és a riasztáshoz. Ez azokon a mérési pontokon jelent kihívást, ahol nem áll rendelkezésre villamos energiaellátás. Ilyenkor az olyan rendszerek nyújtanak segítséget, amelyek saját tápellátással rendelkeznek. 

Az elmúlt években a híradásokban is megjelenő árvizek egyre gyakoribbá válása volt megfigyelhető. Meg kell említeni az Elba és mellékfolyóinak 2002. évi áradását, az Oderbruch áradását 2010-ben, a Rajnán 1999-ben és 2011-ben levonuló árvizet, de a Duna és az Elba legutóbb 2013 nyarán bekövetkezett áradását is. Ezek révén az évek során feledésbe merült, vagy elhalasztott aktív árvízvédelmi intézkedések közül jó néhány ismét a nyilvánosság érdeklődésének középpontjába került. A keletkezett jelentős anyagi károk, valamint az elvesztett emberéletek átformálták a városok és községek beruházáspolitikai gondolkodását és a felszíni vizekkel szomszédos területek tulajdonosainak álláspontját.

Ha némely intézkedésre még nem is került sor, vagy nem zárult le, időközben számos árvízvédelmi gátat felújítottak, megerősítettek, vagy megemeltek; az árvizet visszatartó területeket megnövelték, vagy újakat alakítottak is, és néhol már mobilgátak is rendelkezésre állnak.

Mégis: az árvízvédelem csak gátakból, töltésekből és tározókból áll, vagy túl korlátos ez a gondolkodás?

Az árvíz környezetében

Az "árvíz" hallatán sokan a medrükből kilépett folyókra és patakokra, elöntött területekre gondolnak. Az árvíz azonban több ennél, és sokkal korábban kezdődik.

Az első felületes megközelítés szerint árvíz akkor alakul ki, ha a rétek, mezők és erdők már nem képesek felvenni egy csapadékesemény során lehulló vízmennyiséget, mivel a talaj telítődött. A felesleges víz ereket képez, amelyek megtöltik a kis árkokat és patakokat. Ezek aztán egyesülve lassan felduzzasztják és megárasztják a nagy folyókat.
Ez a felfogás ma már csak részben igaz. Azzal, hogy a földterületeket utcák és utak, parkolók, ill. más burkolt felületek, valamint a bevásárló és logisztikai központok nagy tetőfelületei révén egyre inkább elfedik, a beszivárgás fenntartására irányuló újabb törekvések ellenére még vidéki területeken is egyre nagyobb felületek válnak közvetlen csapadékgyűjtővé. A német törvények által előírt esővíztározó és túlfolyó medencék az újonnan létrehozott, vagy kiépített csatornahálózatok részeként többnyire csak arra képesek, hogy az első esővíz-löketet és az azzal járó szennyhullámot felfogják. (Lásd: 1. kép)

1. kép

Egy hosszabb csapadékesemény tagadhatatlanul az esővízkezelő túlfolyásához/kibocsátáshoz vezet, így a burkolt felületek teljes csapadékvize közvetlenül a befogadó vízfolyásba jut. (2. kép)

2. kép

Ezzel nem csak az egyre inkább fokozódó intenzív csapadékesemények befolyásolják a vizek lefolyási viselkedését, hanem a beépítettség foka és sűrűsége is egyre nagyobb hatással van a vizek szintváltozásainak mértékére és időbeli alakulására.

Folytatása következik...