Földelőszondás kialakítás

Ez az MSZ EN 62305-3 szabvány 5.4. pontjában leírt, úgynevezett „A” típusú elrendezés, mely az egyes levezetőkhöz csatlakozó, a védendő építményen kívül elhelyezkedő vízszintes vagy függőleges földelőszondákból áll. Ilyen elrendezés esetén a földelőszondák száma nem lehet kettőnél, illetve a levezetők számánál kevesebb.
Az „A” típusú földelésnél a szükséges potenciálkiegyenlítést minden egyes szondánál ajánlatos az építményen kívüli potenciálkiegyenlítő vezetőkkel megvalósítani.
Az „A” típusú földelőrendszer alacsony építmények (például családi házak), meglévő építmények és felfogórudakból, felfogóvezetőkből álló villámvédelmi rendszerek vagy szigetelt villámvédelmi rendszerek esetén megfelelő (vasbeton szerkezetek levezetőként való alkalmazásakor nyilván nem célszerű ezt a megoldást alkalmazni).

A mélyebben elhelyezett szondák azt szolgálják, hogy a hideg telű országokban a földelőszonda körüli talaj nem fagy meg (a fagyott talajnak rendkívül kicsi a vezetőképessége). A fagyhatárt kb. 1 méternek vehetjük. A mélyebb szondák további előnye, hogy a földfelszínen kisebb potenciálkülönbséget eredményeznek, ezzel a földfelszínen kisebb lesz az élőlények számára a lépésfeszültségből származó veszély. A függőleges szondák azért előnyösek, mert a földelési ellenállásuk kevésbé függ az évszakoktól.
Éppen ezen okokból érdemes az 1. ábrán látható módon a földelőszondák hosszát 0,5 méterrel megnövelni, valamint felső végüket a talaj felszíne alatt fél méterrel elhelyezni.
A szondákat az épület falától kb. 1 méter távolságra érdemes lesüllyeszteni, ezzel csökkenthető az élőlényekre veszélyes lépésfeszültség okozta sérülések kockázata.

Az 1. képen egy gépi leverő készülék látható, melynek segítségével az egymásba illeszthető 1 vagy 1,5 méteres földelőszondákat lehet gépi erővel a földbe süllyeszteni.